Felnőttség

Mitől felnőtt a felnőtt és mikortól válik azzá? Ha felnőttként kezelnek minket... vagy inkább helyesebben: felnőttként tudunk viselkedni és alapot tudunk adni, hogy felnőttként viszonyuljanak hozzánk? Mi jellemzi a felnőtt viselkedést? Ki mondja meg, hogy felnőttünk?

A káoszban

"Majd, ha... felnőtt leszel / ...18 éves / ...lesz saját családod / ...külön élsz" mondatok feltételeket szabnak, vagy az olyan mondatok, mint "A SMART eszközök gondoskodnak rólad", "Az Intézmény tudja, hogy mi jó neked", "Te akkor is a gyermekem maradsz, amikor családod lesz" zavartságot okoznak és elbizonytalanítanak. Még ha kis egységekben, családi viszonyokban tudják is kezelni a felnőtté válást, a társadalmi hatások ezzel ellentétes erőt képviselnek jelenleg. A fogyasztói társadalom vágyat kelt és gyerekként kezelve az egyre több boldogító "játékok" beszerzésére ösztönöz. Az információs társadalom közösségi hálóin a divat, az utánzás, az "akkor vagy elég jó, ha..." feltételrendszerével befolyásolnak.

Visszatekintés: Egyértelmű helyzetek

Korábban a felnőtté váláshoz korszaktól és kultúrától függően egy-két feltételt kötöttek, amik könnyen átláthatóak és egyértelműek voltak. Egyes társadalmakban a felnőtt közösségbe való befogadás vagy beavatás rítusa ezek közé sorolható, amelyeknek hagyománya részben tovább él bennünk (egyházi események, házasság, családalapítás). Volt, amikor vizsgához, közösséghez való tartozáshoz kötötték a felnőttkor kezdetét.

Viszonylag jól behatároló tényező volt az iskola-munka váltása is, a saját kereset megléte. Az élethosszig tartó tanulás elve miatt ez a viszony is felborult.

Mai értelemben a jog az, ami a leginkább meghatározza ezt a fogalmat: nagykorúságtól függő jog- és cselekvőképesség. (Természetesen vannak eltérő részletszabályai.) Az meg közismert, hogy a jog inkább a társadalmi szabályok leképezését vagy reakcióját tartalmazza, mint előremutató proaktív iránymutatását.

Mai helyzetek

Számtalan helyről hallani a világban a kitolódó felsőfokú tanulmányi évekről, a "mamahotelekről", amikor 30 évesen vagy idősebb korban is társ nélkül élnek a fiatalok otthon a szülőkkel.

A szülőség felelőssége a gondoskodás, a támogatás, és az elengedés. Legtöbb szülőnek e legutóbbit a legnehezebb megtenni, elengedni a gyermekét. E mögött a bizalom témája bújik meg. Bizalom a gyermek felé és bizalom saját magamban, hogy kellően elég jó szülő voltam-e ahhoz, hogy felkészítsem a gyermekemet az életre. Ha ez az önbizalom a szülőben nincs meg, akkor sérül a gyermek-szülő kapcsolat, és a következményei hosszútávúak.

Az értékrend kialakulása bővebb kapcsolatok eredménye, nem csak szülői érdem. A gyermek a családi, rokoni és baráti kapcsolatokon keresztül, a korosztályi baráti kapcsolatai révén, továbbá az információs társadalom hálózati eszközrendszerén számos mintát lát, ami befolyásolja az értékrendjének kialakulását. Ha a szülő (felnőttként!) nincs ott, aki ebben értelmezést, magyarázatot adjon, akkor támogatás nélkül marad a gyermek. Az életből feljövő témák partner szintű megvitatása és a kommunikáció fenntartása a szülő-gyermek között hosszútávon példaértékű.

Az iskolák működését jelenleg is meghatározó tantárgyelvűsége a részekre osztást, a "silo-mentalitást" erősítik ahelyett, hogy az összefüggéseket, az egymásra hatásokat és a tanuló-téma közötti kölcsönhatást erősítenék. Természetes vannak nélkülözhetetlen elsajátítandó dolgok, viszont az információs társadalomban mást érdemes erősíteni.

Alapkérdések és az alapok

"Ki vagy te?"

"Mit akarsz az életeddel kezdeni?"

Két kérdés a sokból, amikre 40 éves emberek is nehezen válaszolnak. Mennyivel teljesebb életet tudnának élni a felnövekvő generációk, ha ezekre a kérdésekre már fiatalabb korban tudnának válaszolni. Legalább elindulni az úton, amely ebbe az irányba visz. Ha egy szülő nem tud ezekre a kérdésekre válaszolni, akkor vajon a gyermek mit lát, mire következtet?

A válaszok információra és gondolkodásra alapulnak, amelyből a cselekvéssel együtt rendszert képeznek. Manapság már nem az információ hiány a probléma, hanem kiszűrni a téves információkat, a direkt félrevezetést, a csúsztatást. Ehhez rendszerben gondolkodni, átlátni az összefüggéseket nélkülözhetetlen feltétel. A gondolkodás jelenti az értékek szerinti mérlegelést, a dilemmát, a szükség szerinti érvelést. A kívánt cselekvés lesz az eredmény, amely hatással jár.

A hozzáállás

A felnőtt hozzáállása három jellemzővel írható le. A felnőtt felelős, döntésképes és tud változni. Ahhoz, hogy ezen képességekre szert tegyen, egy szabad, elfogadó, partneri kapcsolódásra van szüksége a környezetével (szülővel, nevelővel). A függetlenedés kulcstényezői ezek.

A tudatosság

Hat nagy és egy plusz téma határozza meg a felnőttlét tudatosságát. Kevés az a hely, ahol ezekre kellő hangsúlyt fektetnének.

Az első - belső magként - az önismeret. E nélkül nincs felnőttség.

Másodikként a fenntarthatóság mind önös, mind társadalmi szempontból is nélkülözhetetlen, az egészség és a környezet megóvása, gondozása.

Mivel érdekalapú világban élünk, így a harmadik témaként a pénzügyekben való jártasság (hitel, költség, biztosítás, befektetés, stb.) és a negyedikként a jogok (pl.: család, polgári és munkajog) alapszintű ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy felesleges kellemetlenségeket ne okozzunk magunknak. A gazdasági- és jogrendszer állapotához felnőttként "hozzákapcsolódunk", így annak alakítására - egyedüliként - kevés befolyásunk van, viszont működésünk körülményeit befolyásolja, közrefogja.

A fenti ábra szerinti stílus elnevezés alatt - ötödik témaként - a felnőtt minden olyan jellemzője érthető, amivel a felnőtt egyénisége, megjelenése, kommunikációja leírható, egyúttal a kultúra része és a kulturáltságot is takarja.

Hatodik nagy témaként az együttműködés a mindennapjaink meghatározója. A munka világa, a konfliktusok kezelése és a kommunikáció ismerete mind ezt támogatja.

A plusz: az érzelmi tudatosság - az ábrában jelzett fogaskerék csapágyai jelképezik, amin az egész szerkezet alapszik - tart minket a felnőttségben.

Mindezen ismereteket nem csak az iskolai rendszerben, hanem otthon, baráti és közösségi területeken is be lehet szerezni.

Gondolatok

Az ismeretek folyamatos változása miatt nem lehet egzakt egy időpontra meghatározni a felnőttséget, így marad a jogi értelmezettségű definíció: a nagykorúság.

Ami jellemzi a felnőttséget, az a tudatos jelenlét: a felelősség, a döntéshozás képessége és a változni tudás.

A felnőttség mércéje az önismeret iránti igény, az önismereti kép megléte és a folyamatos megismerés bővítése.

A felnőttség megjelenése: a felelős cselekedet.

Egyet viszont ne felejtsünk! Tudjuk magunkban megtartani a gyermeki szabadság lendületét, mert ez ad optimizmust, önzetlenséget és kreativitást életünk boldogulásához!

Megfontolandó...

Magánemberként: hol van, amiben még fejlődhetek?

Szülőként: A legjobb tanítás a példamutatás. Elengedni muszáj.

Iskolai rendszert működtetőként: Összetettségben hatást gyakorolni.

Munkáltatóként: Jelenlegi felnőttek adják a munkaerőt. Egy tudatos munkavállalóval eredményesebb az együttműködés és a cég hasznára hosszútávon jövedelmezőbb. A képzéssel és fejlesztéssel nem csak a jelenre, hanem a jövő generációjára is hatással van. Ha erre nincs pénz, a jövőt vesszük el magunktól.