A teljesítmény amellyel átejthetnek

Mi a gond a teljesítménnyel? Miért hátrányos a teljesítménynek túlzott szerepet adni? Egyszerűen megkeseríti az életet, könnyen mások játékszerévé válhat és nem is hatékony. Csak álca. Lássunk tisztán!

A szokások és az elvek

Ez egy körforgást is szimbolizál, amely önmaga működését erősíti. Sokszor szokásból cselekszünk, mert így mondták, így tanították, vagy eddig ez a módszer bevált. Természetesen a szokásnak nagy szerepe van, mert megkönnyíti életünket, így tartalékolva a döntéseket a fontosabb dolgokra. Viszont többször még akkor is szokásból cselekszünk, amikor már nem is lenne muszáj, sőt jobb eredmény is származhatna belőle, ha nem a megszokott szerint cselekszünk. Egyszerűen vakok vagyunk arra, hogy más megoldási lehetőség eszünkbe jusson. Ez így van a mindennapi családi és a munkahelyi életünkben egyaránt.

A következő lépcsőfok az elvek szintje, amelyek irányítanak bennünket, ezért "kötelező" követni, mert különben... (...miért, mi is lesz akkor?). Egyszerűen nincs engedélyünk arra, hogy másképp gondolkodhassunk. Ez a tiltás jöhet külső hatásból, nevelés miatt, társadalmi rejtett előírások alapján, amely annyira megszilárdul bennünk, hogy magunkénak tudjuk és megszilárdulva rugalmatlanná válhatunk. Ez a rugalmatlanság nagy kockázattal jár.

A nyílt és egyértelmű kommunikáció hiánya

Mivel minden magától értetődő, így beszélni sem kell róla. Ez tévút, hiszen egy szót is másképp értelmezhet két ember, nem beszélve fogalomról, értékekről. Mivel nincs engedély sem a szokások és az elvek megkérdőjelezésére, így a nyílt kommunikációra sem lesz lehetőség. Ezáltal esélytelenné válik, hogy kialakuljon építő jellegű konfrontáció, diskurzus.

Végső soron - főleg üzleti értelemben - kialakul az Eredmény és Élmény orientáció összemosása és összekavarása, amely teljesítményként, teljesítmény elvárásként jelenik meg. Kisarkítva: Eredményként profitot várunk, élmény az lesz, hogy kimerülsz köszönet nélkül és folytasd még keményebben a jövőben, ha... (és egy kis félelmet is belecsomagolva). A képlet pedig egyszerű. Az eredmény egy számadat, amely mérhető akár forintálisan is, így az üzleti életben ez gazdasági kérdés. Az élmény meg az, hogy együtt dolgozhatunk, tapasztalatot szerezhetünk minősítés nélkül.

Mi a teljesítmény?

A teljesítmény folyamatának részei lehet az elvárás, az ígéret, a kötelezettség, amely aztán átalakulhat kényszerre, és bizonyításra. A végén megjelenik a minősítés, és vele együtt a félelem a következményektől.

Honnan jön a teljesítmény elvárása? Kívülről érkező igényként jelenik meg léte és/vagy tartalma. A belülről megfogalmazott elvárás mélyén valószínűleg régebbi külső elvárás azonosítható.

A teljesítmény(elvárás) időtávja hosszú, és teljesítés esetén állandósul. A hozzá kapcsolódó mennyiségi elvárás az idő előrehaladtával gyarapodó tendenciájú.

A teljesítmény nincs barátságban a jósággal, csak a tökéletességgel (100%) és a túlteljesítéssel.

Mindezekért a teljesítmény az elégedetlenséget gyarapítja, a hiányt erősíti, így fokozva a stresszt és a boldogtalanságot. 

Játékszer

Mindezt a hatalom fújja versenyként és győzni akarásként eladva, mert az elsőség és egyediség vonzó. Viszont a hatalomnak nem érdeke, hogy a résztvevő győztesként éljen, mert akkor hatalom ellen lehetne. Tehát minél több teljesítéselvárást ír elő, szigorúbb feltételekkel. "Nehéz évünk volt, de a most következő még nehezebb lesz...". A teljesítmény halmaza óriási terhet ró a munkavállalóra, amelyet a "bizonyítás" gyenge fájával próbálja aládúcolni. Így lesz az egyetlen eszköze létének igazolására, ha bizonyít, magyaráz és kimagyaráz, indokol, okol.

Félreismerések jönnek létre, amelyek idővel szokássá és elvekké erősödnek: "ami nehéz feladat és bonyolult, az biztos szükséges is", "amit fentről mondanak, azt akkor úgy kell csinálni, mert ők tudják", "ha nem csinálom meg akkor összedől a világ, de a karrieremnek biztos vége".

Így a vágyak a széllel szállnak

A hatalom által előírt teljesítményelvárás elmorzsolja a munkavállalót, cseppenként pótcselekvésbe kergeti. A felesleges munkák miatt a pótcselekvés pocsolyájában dagonyázva nem látszódik a tényleges eredmény, sőt eredménytelenséget szül, és az élmény negatív lesz. A hatalom által fújt ígéretek, mint a lufik tovaszállnak, marad a stressz és a küszködés.

Mégis, mire lehet jó a teljesítmény?

Rövid távon használva, egy fókuszt (feladatot) megragadva és tanulási céllal alkalmazva lehet beszélni a teljesítményről.

Hosszabb táv, és/vagy több feladat kiírása esetén a párhuzamos munkavégzést, a szervezését és a stressztűrését mérjük, nem az adott feladat eredményét (remélve egyáltalán, hogy profithoz tényleg kapcsolódik). Ez tipikus példája az együttműködést romboló működésnek.

A teljesítmény visszajelzést ad. Jelezheti azt is, hogy kimerültek az energiák, és szükséges a feltöltés és az energizálódás. A teljesítmény nem más, mint jelzés. Az eredmény és az élmény számít.

Hogyan változtassunk?

Figyelj és legyél nyitott magadra és a környezetedben történő dolgokra. A botlások jelzések az út göröngyösségéről. Vedd észre pótcselekvéseidet és kérdőjelezd meg szokásaidat, hogy helytállók-e.

Magánemberként: A pótcselekvések és a teljesítményvágy (bizonyítás vágy) elfedi a valóságot. Valami szükségleti hiányod van. Találd meg mi az. Ha kell segítség, mert egyedül nem megy, keress fel szakértőt.

Szülőként: A teljesítés a tapasztalatszerzésről, a tanulságról szóljon. Az eredményességhez a lehetőségek észrevétele, a kreativitás és a rugalmasság megtartása fontos, az események egymásra hatásának észrevétele nélkülözhetetlen. Az élmény megéléséhez az érzelmek tudatosítása, az érzelmi gazdagság alapfeltétel. Mindhez a nyílt kommunikáció szükséges, amelyet a szülő ad mintaként.

Vezetőként és HR-esként: Válaszd külön az Eredményt az Élménytől, de legalább ne keverd össze. Az eredmény gazdasági kérdés, az élmény soft elem, az emberektől függ. Ami összeköti őket, az az együttműködés és nem a teljesítmény(elvárás).