A hatalom spiráljai
A hatalom egy személynek, a hatalmaskodónak a belső harca, ezért egyszerűen kifele nem tud jó lenni. A hatalom jelenléte értelmetlen társadalmi és szervezeti szinten. A hatalom igazságát az időtlensége bizonyítaná, ilyen viszont nincs. Önző emberből keletkezik a vágy, amely környezetére kivetítve elhatalmasodik. Ez az, ami láthatóvá válik.
A döntés
Életünk során többször előfordul, hogy valamilyen személyes szükséglet nem teljesedik be, így hiány lép fel, amely zavarodottságot okoz. (Utólag, már rejtély, hogy mik voltak ezek, ennek felfejtése a pszichoanalitikusok és a terapeuták dolga.) Ez a zavarodott hiányérzet betöltésére létrejön egy vágy, amely általában valamilyen birtoklásként jelentkezik. A birtoklás tárgya lehet anyagi jellegű (terület, épület, ásvány, erőforrás stb.), vagy társadalmi vonatkozású (döntés, vezetés, emberi erőforrás, kultúra stb.), amelyek ezáltal értékes eszközzé minősülnek a személyes vágy megvalósulásának céljában. A tényleges okok az elfogadásban, elismerésben és bizalomban keresendők.
Ez az önző erő lehetőséget talál a körülmények között, hogy bizonyítást szerezzen, elérhesse a vágyott állapotot, amely csak álca. A valódi - személyes igény - rejtve marad még előtte is, így az elért állapot nem kielégítő lévén, további birtoklásba, halmozásba fordul át.
A hatalom kiteljesedése
A hatalmaskodó a birtoklását elismerésként éli meg. Engedélyt szerez magának pozíciójának betöltésére, amely először győzelem, majd a későbbi engedélyek - amelyek a hatalmi rendszer kialakulásával és a félelem okán születik - diadal számára. Az engedély így önigazolás lesz, személyes létjogosultsága a kiváltság alapú önhitben teljesedik be.
A hatalom részeseinek, vagy elszenvedőinek a cselekvését az engedély vagy a kötelesség szabja meg, amelyre a minősítés: elismerés vagy büntetés. Ez a kettősség, a jó és a rossz, a szabad és a tilos, az igazság és a hamisság áthatja a hatalmi működést és a kultúrát. A hatalom egyszerűsítésre kényszerül, mivel kézi vezérléssel a komplexitás kezelhetetlen.
A résztvevőknél - a hatalmaskodóban is - megjelenik a félelem, így erősítve a szélsőséges megoldásokat.
Az elhatalmasodás
A következő szintre jellemző működés a biztonság keresése és a biztonság megteremtése.
Először megjelennek a támogató külső partnerek. A hatalom élvezői számára ez a partnerség csak rövid távú - és szigorúan érdek alapú - megoldás lehet, különben a hatalmat gyengítené, miközben az egészséges, harmonikus működéshez szükséges az ellenpont. A hatalom elszenvedőinél megjelenő külső (erős) támogató sokszor hosszú távon jelenik meg, pedig rövid távon lenne csak szükség rá, hogy saját elképzeléseit tudja elérni, miközben a hosszútávú partnerséggel pont egy másik hatalmi tényezőbe csúszik be behódolóként.
A hatalom létrehozza az ellenségképet, hogy mitől lehet és kell félnie mindenkinek. Mivel lesz, aki ezzel a gondolattal nem ért egyet, ezért könnyen láthatóvá válik a belső ellenség.
Az egyedüli hatalmaskodó a félelmére a megoldást nem belülről keresi, hiszen bizalmatlan, hanem kívülről keres lehetőséget nagyobb hatalmasság irányába behódolóként.
Hatalmi spirálok egymás után
A hatalom célja maga a hatalom, az önmegerősítő léte. Egy véget nem érő spirálban tekergőző vágy, amelyet hatalmaskodók adják át, vagy inkább szerzik meg egymás után. A személyes indíttatásokra épülve, a közember számára először kívánatos védelmező funkcióként a hatalmi rendszer irányít, és végrehajtat. A minősítés az idő folyamán egyre erősebbé válik a jó és rossz harcával úgy, hogy magát a jó oldalra állítja. Megkérdőjelezhetetlen a hatalom saját maga számára a hibázás (a rossz), hiszen akkor nem lehetne hatalomról beszélni. A hatalom ideája az örökérvényű jóság, ami ebben a formában nem létezhet. A szabadság eszménye a hatalmat mérgezi, így természetes annak visszafojtása.
A spirál harmadik fordulójában az elnyomás és a megsemmisítés jelenik meg végső célként, amely soha nem valósulhat meg, mert vagy behódolással zárul egy másik nagyobb hatalomba, vagy belülről jövően egy új hatalmasság születik, amely átveszi a spirál folytatását újabb következő két fordulóra. Ha már csak egy nagy hatalom lenne a végén, akkor belülről jövően alakul ki a következő.
A feloldás
Egyszerűen hangzik a feloldás, a megtétele viszont folyamatos tanulást és változást igényel mind egyénileg, mind a közösségekre nézve. Az egyéni tudatosság szükséges ahhoz, hogy felismerje az egységet és tiszta kapcsolatot tudjon teremteni. Az önismeret, figyelem és a felelősség szükséges ahhoz, hogy a közösség létrejöjjön. A közösségben rejlő erő, mintegy szövetségként (jóban és rosszban egymást támogatva) rendszert alkosson saját magáért.
Két szemlélet hatja át ezt a típusú működést, az (ön)uralom és az önzetlenség.
Az egyéni felelősség
A hatalmaskodó, és a születő hatalom először a felső szinteket kezdi rombolni, illetve saját képére kialakítani. Először a rendszerhez nyúl, saját szabályozást hoz, majd a közösséget rombolja, mert erőt képvisel. Végső stádiumként az egyént veszi formálás alá először a függőség megteremtésével, másodjára az egyszerűsítéssel - a butává neveléssel, ami öngól. Egy külső, nagyobb hatalom erre a pillanatra vár, mert lehetőséget lát a bekebelezésre a gyenge véderő miatt.
A hatalom aktuális (folyamati) állapotáról ezek adnak visszajelzést.
Ezért fontos az egyéni felelősség, a tudatosság fenntartása, különben a hatalom játékszerévé válunk. Az egyéni döntés szabadságon alapul, és mindig van saját döntést hoznunk.
Gondolatok, kérdések
Magánemberként: nem egymást, hanem saját magunk - elhatalmasodó birtoklásvágyát - győzzük le. Uralkodj magadon!
Szülőként, nevelőként: Add meg a bizalmat és az elismerést a gyermeknek, hogy a jövő jobb legyen.
Vezetőként: Vezetőként te, hogyan éled meg a hatalmadat? Milyen közösségi formában dolgoznál szívesen?
HR-esként: A (céges) hatalom résztvevőire és a
körülményekre hogy tudsz hatni?